Nem erőszak a disznótor
aug. 10., Sze
|Felsőörsi Fotóudvar- Civilház
Mucsi Emese kurátor (Capa Központ) tárlatvezetése
Idő és helyszín
2022. aug. 10. 22:00 – 23:00
Felsőörsi Fotóudvar- Civilház, Felsőörs, Szabadság tér 5, 8227 Hungary
Vendégek
Az eseményről
Mucsi Emese kurátor (Capa Központ) tárlatvezetése a Felsőörsi Fotóudvaron.
Negyedszer kerül sor a Garten Balaton kortárs művészeti fesztiválra négy észak-balatoni
község, Lovas, Csopak, Felsőörs és idén először Alsóörs részvételével. A Capa Központ
szervezésében megvalósuló Felsőörsi Fotóudvaron most is a kortárs fotográfiáé lesz a
főszerep.
Csendéletektől az ételfotózáson át a disznóvágásig – az idei Felsőörsi Fotóudvar szabadtéri
és beltéri fotókiállításain bemutatott művek az étkezés és a fotográfia összefüggéseit
vizsgálják. A 10 napon át tartó beszélgetések, tárlatvezetések, irodalmi programok és
filmvetítések is e téma köré szerveződnek. Az eseménysorozatot MAUTNER ZSÓFIA nyitja
meg. HEMZŐ KÁROLY ételfotói és csendéletei kapcsán LAJOS MARI meséli el a páros
legendás szakácskönyvsorozatának háttértörténetét. Egy nap a Balatoné, ahol a legfrissebb
helyi művészeti kezdeményezések mellett egy Hemző Károly-díjas alkotó, BIELIK ISTVÁN
beszél saját művei mentén a vízparton töltött szabadidő témájáról, a balatoni nyaralások
rendszerváltás előtti történetéről pedig FORGÁCS PÉTER elbeszéléséből lehet tájékozódni.
Az irodalom és a gasztronómia határterületein CSERNA-SZABÓ ANDRÁS és DARIDA
BENEDEK kalauzolja a Fotóudvarba érkezőket. SZABÓ ESZTER ÁGNES és KOCSI OLGA
különleges ételperformansza vezeti be a Capa Központ csoportos kortárs fotókiállítása, a
CAPAZINE LET’S EAT anyagát, amelynek középpontjában a húslevestől a rántott húson át
a kolbászig terjedő skálán szereplő ételek közösségteremtő ereje áll. A programot a
ROBERT CAPA életművét tárgyaló est zárja. A Felsőörsi Fotóudvar teljes programja 25
kortárs magyar fotográfus, alkotó és szakember közreműködésével valósul meg.
A CAPAZINE LET’S EAT kiállításon bemutatkozó alkotók:
Fajgerné Dudás Andrea, Hodosy Enikő, Kocsi Olga, Ladocsi András, Matók Zsuzsa, Máté
Balázs, Rostás Bianka, Sándor Emese, Simon Zsuzsanna, Szabó Eszter Ágnes, Sztrehalet
Oxána, Takács Márton, Vedres Ági, Vékony Dorottya
Együttműködő partner: Felsőörs Község Önkormányzata
Szervező partner: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest
Kurátor: Mucsi Emese (Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ)
• • •
A Garten Balaton 2022. évi eseménysorozata a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális
Fővárosa kiemelt régiós projektje, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával és a Nagy Gyula
Művészeti Alapítvánnyal együttműködésben valósul meg. Szakmai partner: Capa Központ.
#VeszpremBalaton2023 #VEB2023 #capaközpont #capacenter
• • •
www.capacenter.hu
www.gartenbalaton.com
• • •
Nyitvatartás:
2022. augusztus 5–14.
mindennap 17:00–22:00
Helyszín: 8227 Felsőörs, Civil Ház, Szabadság tér 5.
• • •
KIÁLLÍTÁSOK
– Hemző Károly: A konyha másképp
A Lajos Mari–Hemző Károly szerzőpáros szakácskönyvei 1982 óta közel négymillió
példányban keltek el – kevés ilyen sikertörténetet ismerünk a magyar könyvkiadásban. Az
eredetileg olasz szakos bölcsész Lajos Mari és a sportfotósként, riporterként, majd
képszerkesztőként tevékenykedő, a fotózásban „mindentudó” Hemző Károly a
magánéletben is társak voltak, családi vállalkozássá virágoztatott közös projektjükben
feladataikat is megosztották egymással. A magyar gasztronómiában mérföldkőnek számító
könyvsorozatuk fő újítása az volt, hogy a korábbi, csak szöveges szakácskönyvekkel
szemben a 33, 66 és 99 jegyében született kötetek képes illusztrációkkal segítették a
megértést, és hozták meg a kedvet egy-egy fogás elkészítéséhez. A Lajos Mari–Hemző
Károly által jegyzett kiadványok így a magyar fotótörténetben is kiemelt szereppel bírnak.
Sokan közülünk először ezekben a szinte minden magyar háztartásban megtalálható
kiadványokban láthattunk először igényes ételfotót. Hemző Károly sokrétű életművében a
Lajos Marival közös munka hozadékaként jelentek meg azok a különös, játékos, olykor
groteszk csendéletek, amelyek a szakácskönyv-készítés oldalágán jöttek létre. A konyha
másképp címmel összefogott, autonóm alkotások közül néhány fel-felbukkant az 1990-es
években, a 2015-ös életműkiállításán, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Gasztro Hemző című bemutatóján pedig a legtöbb darab láthatóvá vált. A főzési
munkafolyamat során használatba került alapanyagok formájával, textúrájával és színeivel
kísérletező fotók a csendélet-ábrázolás művészettörténeti hagyományába illeszkednek,
játékossággal, humorral és olykor iróniával viszonyulva a nagy elődök munkáihoz.
– Forgács Péter: Magyar totem
Hogyan lesz a disznóból pörkölt? Forgács Péter Kapolcson készített Magyar totem című
videóját nézve végigkísérhetjük ezt a megosztó, sokak számára mindennapi, mások
számára felkavaró folyamatot. A Magyar totem nem egy dokumentumfilm: rendhagyó módon
nem a sertések idilli magánéletének, vagy a disznóvágás bemutatásával kezdődik, hanem a
végponton, az étel kanalazásával, sőt az üres, kitunkolt tányér látványával. A felvétel végére
azonban a malac újra összeáll. A fordított időrendben látott disznóölésnél az orjára bontás
nálunk szokásos, jól követhető fázisai figyelhetők meg. A Magyar totem egy olyan,
hazánkban szokásos szertartásos jelenséget vizsgál, amely máig részét képezi a
mindennapi életünknek, étel formájában mindenképp, a feldolgozás intenzív folyamatáról
azonban nem mindig veszünk tudomást. A főzés mellett az ételalapanyag előállítása, a
disznóvágás hétköznapi rituáléja az egyik legősibb közösségi esemény, különböző
formában, de évezredek óta hagyományozódik tovább generációról generációra, a hozzá
való viszonyunk pedig országonként, településenként, családonként, sőt egyénenként is
változó. Mit jelent a 21. században a disznó mint magyar totemállat, vagy a televízió mint
totemoszlop? Hogyan értelmezzük ezeket az összetett szimbólumokat 2022-ben? Hogyan
veszítjük el a kapcsolatot az ősi állatáldozási rítusokkal az ipari élelmiszerfeldolgozás
korszakában? Forgács felkavaró munkája ilyen és ehhez hasonló kérdéseket ébreszt a
nézőben.
Forgács Péter: Magyar totem, installáció, 1996, 26 perc
A mű a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat tartalmaz, amelyek néhányakat
érzékenyen érinthetnek.
18+
– Bielik István: Senki szigete
„A tündérrózsák és harcsák földjén című fotósorozatomban a 45 km hosszú Baja–Bezdán-
csatorna (Ferenc-tápcsatorna) 32 km hosszú magyarországi szakaszán vizsgáltam az ott
élők és a természet kapcsolatát. 2016 nyarán hallottam róla először, amikor a
menyasszonyom sétára invitált a szülőfaluja, Hercegszántó csatornapartjára. Első
pillantásra megigézett a táj érintetlensége, ami menedékül szolgál a természet szerelmesei
számára. A terület – elszigeteltségéből adódóan, illetve, hogy ipari létesítmény nem található
a partján – ékes példája ember és természet harmonikus együttműködésének. A csatorna
utolsó szakasza a Senki szigetének is nevezett Kengyija szigete. A régió a szerb-horvát-
magyar hármashatár szerves része, három kultúra olvasztótégelye, egy zárvány. A település
a történelem során a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Magyarország, majd Jugoszlávia
része volt, jelenleg pedig Horvátországhoz tartozik, így négy ország állampolgárai is voltak
néhányan a helyiek közül.
A tündérrózsák és harcsák földjén folytatását jelentő Senki szigete című munkámban a
szigeten élő emberek és az érintetlen, még nem kizsákmányolt természet kapcsolatát
elemzem: az itt megfigyelhető horgász- és halászkultúrát, a helyi természeti erőforrások
használatának egyedi módozatait. A Bajai-csatorna partján lévő hétvégi házak nagy részébe
nincs bevezetve az elektromosság és a vezetékes víz, valamint az erdők miatt gyakran
térerő sincs. Egyre kevesebb ilyen települést találni, ahol ember és természet között ez a
közvetlen kapcsolat létrejöhet. A fiatalabbak városi életre vágyva, munkahely reményében
elhagyják ezeket a területeket, elszakadva a természettől. A még ott élő, elöregedett
lakosság valószínűleg az utolsó generáció, amely ilyen szoros szimbiózisban él a
természettel, a vízzel.”
/Bielik István/
– CAPAZINE – LET’S EAT
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 2020-ban harmadik alkalommal rendezte meg az
évi rendszerességű CAPAZINE workshopot, amelynek központi témája ezúttal az étel, az
étkezés és a fotográfia kapcsolata volt. A műhelymunkán résztvevők az evést egyfelől mint
hétköznapi és személyes cselekvést, másfelől mint politikai és közösségi, a globális
léptékekre is hatást gyakorló tettet vizsgálták. A közel egyéves munkafolyamat során a
fotográfusok, képzőművészek, food stylistok és szakszövegírók hét alkotói csoportba
rendeződve közös munka keretében hoztak létre új műveket.
Az étkezés hagyományosan összekapcsolódik a kényelem- és nyugalomérzettel. Az angol
comfort food kifejezést is olyan fogásokra használják, amelyek vigaszt nyújtanak a
fogyasztónak és jobbá teszik a közérzetünket. Ezeknek az ételeknek jellemzően magas a
szénhidráttartalma, és különböző gyermekkori emlékeket elevenítenek fel, a vércukorszint
emelésén túl ezzel is egy pillanatnyi boldogságot csempészve a mindennapokba. Részben a
stressz- és vírusmentes közösségi együttlét iránti vágyakozás miatt alakult úgy, hogy végül
több csoport fotósorozatának a fókuszába is olyan házias, ismerős ételek – a húsleves, a
rántott hús vagy a kolbász – kerültek, amelyek jellemzően a vasárnapi családi ebédek
alkalmával jutnak az asztalainkra. Sokan hordozunk olyan személyes történeteket, amelyek
egy-egy ilyen ízhez vagy ételhez kötődnek; bízunk benne, hogy az erre való ráismerés segít
majd kapcsolódni a fotósok témafelvetéseihez, legyen az a saját emlék akár édes, akár
keserű.
/Mucsi Emese & Szalipszki Judit/