Senki szigetén

Bielik Istvánt 2016 nyarán a menyasszonya sétára invitálta szülőfaluja, Hercegszántó környékére. Első pillantásra megigézte a hely atmoszférája, a táj érintetlensége. Ekkor határozta el. A Baja–Bezdán-csatorna (Ferenc-tápcsatorna) utolsó szakasza, a Senki szigetének is nevezett Kengyija, ami kataszterileg Horvátországhoz tartozik (az itt lévő víkendházak, szántóföldek és földek mind Horvátországban vannak bejegyezve), de a terület – aminek hivatalos határa a Duna lett – szerbiai fennhatóságú, a lakosság pedig többségében magyar. Kengyija a történelem során a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Magyarország, majd Jugoszlávia része is volt, így néhányan az idősebb helyiek közül négy ország állampolgárai is voltak. A Bajai-csatorna partján lévő hétvégi házak nagy részébe nincs bevezetve az áram, a víz és a telefon, és az erdők miatt gyakran térerő sincs. Egyre kevesebb ilyen területet találni, amely még lakott, mivel a fiatalok városi életre vágyva, munkahely reményében elhagyják ezt a vidéket és nagyvárosokban vagy külföldön próbálnak szerencsét. Bielik Istvánnal a Felsőörsi Fotóudvaron kiállított munkájával kapcsolatban beszélgetünk alkotói hozzáállásáról, riportfotózásról, természetfotózásról, emberi történetekről és a Hemző-díjas anyagáról.

A Hemző-díjat az a 35 év alatti magyar (határon túli és anyaországi) fotográfus nyerheti el, aki szellemiségében és a szakmai minőségben Hemző Károly munkásságához méltó műveket hozott létre a kiírást megelőző években.

A program ingyenes!