A megvilágosodás felé

Interjú Szentgróti Dávid festőművésszel

Szentgróti Dávid festészetét széles gesztusok, fényt feltáró színek és rétegek által létrehozott titokzatos terek jellemzik. Festészete a kétezres évek közepén indult, amikor az absztrakt, nagy méretű táblaképeket még nehezen fogadta be a közönség. A gesztus és a szabad alakítás ideájában híve Bánki Ákossal és Baráth Áronnal több csoportos kiállításon vett részt. A Garten Kortárs Művészeti Alapítvány felkérésének eleget téve vállalta, hogy festészetét grafikába öltve a Garten Balaton szitamappa résztvevőjeként első szitanyomát létrehozza. A művésszel eddigi pályájáról és művészeti ideáiról beszélgettünk.

LG__3204_3200x.jpg

Hogyan jellemeznéd festészetedet?

Elsősorban reflektív művészet, mely a festészet médiumára és hagyományára reagál. Stílusában persze absztrakt, de ez a szempont másodlagos számomra, nem feltétlenül azonosulok képeimmel. Művészetem a festés műveletét és elemeit kihangsúlyozó festészet, amelyben a festmény a festői műveleteket rögzítő tárgyként létezik.

Képeimen a hagyomány tisztelete és ennek dekonstrukciója egyszerre van jelen, alkotás közben ennek a kettősségnek az egymásra hatása érdekel. Miközben fellazítom a struktúrákat, az kérdés foglalkoztat, hogy a véletlent is bevonó műveletek hogyan hatnak a meglévő rendre.

Milyen hagyományokon áll művészeted?

Szakmánk mélyen a történelem előtti hagyományban gyökerezik nagy túlélőként, azonban a szerepe, értelmezése minden korban más és más. Napjainkban példátlanul sok információ áll rendelkezésünkre erről, hogyan látták a világot és vélekedtek róla előttünk. Időben mégsem mennék vissza nagyon, ha a gyökereimet keresném, ezért elsősorban a klasszikus modern festőkre hagyatkoznék, mint Paul Klee vagy Kandinszkij.

A szűkebb környezetemből pedig fontos számomra egyetemi mesterem Tolvaly Ernő gondolkodás módja és a „Pécsi Iskola”, mint például Keserü Ilona, vagy Lantos Ferenc. Ezek azonban inkább áthallások, nem tudatos esztétikai választások.

A színekkel és formákkal való játék terén milyen fontos lépések voltak idáig festészetedben?

Visszatekintve azt látom, hogy a kötöttebb formák egyre dominánsabbak az idő múlásával. De mi más lenne a műalkotás, ha nem valamiféle szabályok összefüggése? Szabályok nélkül nem is lenne látható. Ezeknek a szabályoknak egyéni használata, föllazítása vezethet a festőiséghez. A rendszer, amit elméletben kitalálok, festés közben felborulhat vagy akár önmagába omolhat, és sokszor ezeket a helyzeteket nem tervezett, oda nem illő formákkal tudom csak megoldani. Volt olyan festői periódusom, amikor a rendezettséget és formalitást elvetettem, de most újra fontosnak érzem.


 

Színeid természettapasztalásból erednek vagy festészeti reakciók?

Természetesen minden színélmény kötődik valamilyen tapasztaláshoz, de nem ezt a kapcsolatot hangsúlyoznám. Inkább a festészetből erednek, a festészeti tapasztalataimból erednek. A fény-fokozás az, ami leginkább érvényesül a színhasználatomban. Sokszor világos alapot használok azért, hogy a színeken keresztül a fényesség megjelenhessen. Kevésbé a minőségek, színezetek érdekelnek, mint a fényesség, fényintenzitás, fényfokozás.

LG__3193_3200x.jpg

Mit keresel, mifelé haladsz munkáidban?

Remélem a megvilágosodás felé.  Ha szerényebben szeretném megfogalmazni, akkor koncentráltabb jelenlét fele törekszem. Ez egyrészt több tudatosságot és önismeretre való törekvést de emellett az ismeretlenre való rácsodálkozás és reagálás képességét is jelenti.

 

Mi az ars poétikád?

A vak festő:)  Bármennyire is abszurd, ez elég kifejező. Nem azt festem, ami közvetlenül látható, hanem láthatóvá akarok tenni dolgokat. Festészetemet a közvetlen látás vágyképe vezeti, melyben az előzetes tudás - bármelyik festészeti iskola módszertana - már nincs jelen. Ilyen persze nincs! Néha azt érzem, olyan ez, mint fejest ugrani egy üres medencébe – ami festőként arról a hitről szól, hogy létezhet közvetlen megismerés, és lehet, hogy neked sikerülni fog…

szentgroti2.jpg

Milyen közösséget vállalsz a Garten szitamappában szereplő többi művésszel?

Bánki Ákossal és Baráth Áronnal sokszor állítottunk már ki együtt, életutunk is többször keresztezte egymást, sok mindenben a festészeti ideáink is megegyeznek. Baráti és szakmai közösség van köztünk. Nádler István festészetével formai rokonságot is találok: az egyszerű, függőleges ecsetvonás gesztusa, mint állítás, mindkettőknél megjelenik, de más-más jelentéssel.

 

 

Miről beszélget három absztrakt festő, ha összejön? Hogyan tudnád megfogalmazni a közös nevezőt és az eltéréseket?

Közös a vitalitás és a szabad alakítás, a szabadság ideája. Az eltérés vérmérsékletből és habitusból fakad. Ákos ebben a hevességben szélsőséges maximalista. Áron pedig, mint egy rutinos séf, jó érzékkel adagolja a dolgokat. Én a képzelgő vagyok a csapatban, de nem negatív értelemben. Nálam a diskurzus, a valamihez való viszony mindig fontos szerepet kap.

LG__3213_3200x.jpg

A szitamappádban szereplő grafikádról mit lehet tudni?

A címe, Imprinting, az etológiából és pszichológiából átvett fogalom, mely bevésődést jelent, én azonban inkább áthallásos értelemben használom. A képen ugyanaz a gesztus több rétegben ismétlődve kötötté válik, rögzítve lesz maga által, mely interferenciát, vibrálást eredményez. A gesztus a felső rétegben a geometrikus struktúrát szétdarabolja, ez adja a mozgást, a festői történést.

 

 

A szitanyomaton szereplő kép alapja egy festményed, vagy grafikai tervezéssel hoztad létre?

Erre a jó válasz az, hogy is-is. Szoftverrel terveztem, de hasonló formákkal ezt a struktúrát már festés közben is létrehoztam. A grafika önmagából nem jött volna létre. A gép elé leülve viszont érdekelt, hogyan tudom egy kötött struktúrákkal dolgozó programból kicsiholni a festőiséget, hogyan tudom játékba hozni ezeket a formákat. Akár ahogyan a digitális eszközeinken is kötött struktúrák vannak, melyekben gesztusokat teszünk, gesztusokkal közlekedünk.

 

 

Milyen jó oldalát emelnéd ki a szitának, vagy akár ebben a mappában való közreműködésednek?

Eleve az együttműködést nagyon élveztem. Ez az első szitanyomatom, és örülök, hogy végre betekintést nyerhettem ennek a technikának a folyamatába, láthattam, hogyan készül egy ilyen munka. A réteges gondolkodás egyébként is jellemző rám, ez a technika most új variációk létrehozására inspirált. Szívesen folytatnám ezt, a szitatechnikában való gondolkodást, aminek a vége akár egy öt lapos sorozat is lehet.

szerző: Batka Annamária

fotók: Lukács Gabi

LG__3232_3200x.jpg

LEGYEN A TÁMOGATÓNK!

A Garten Balaton szitanyomat mappa utolsó példányait 250.000,- Ft-os áron értékesítjük, a vásárlás 2 fő számára ingyenes belépést biztosít a Garten Balaton összes nyilvános programjára és zártkörű VIP-rendezvényeire.

 

A mappa árát támogatásként tudja fogadni a Garten Kortárs Művészeti Alapítvány (KHBank 10400872-50526978-80811013). Kérjük, hogy a limitált példányszám miatt mindenképpen vegyék fel velünk a kapcsolatot a hello@residentart.com e-mail címen.

 

Legyen része a kortárs művészetnek és annak az összefogásnak, amely lehetővé teszi nyári programjaink közös megvalósítását!

Köszönettel:

a két kurátor

Bánki Ákos és Schneller János